1-es típusú diabétesz
Ennek hátterében legtöbbször az áll, hogy a szervezet immunrendszere idegenként ismeri fel a saját sejtek egy részét. Autoimmun gyulladás következtében elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjei. Ez a diabétesz bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban gyermek és fiatal felnőttkorban jelentkezik. A betegek általában soványak, gyakori a jelentős fogyás a betegség megállapítása előtt. A tünetek itt gyorsan alakulnak ki és a betegek kezeléséhez inzulin szükséges. Kezeletlen vagy rosszul kezelt, súlyos esetben hiperglikémiával járó eszméletlenség, kóma alakul ki, amely végzetes lehet. Az 1-es típusú diabétesz általában a diabéteszen belül kb. 10%-ot képvisel. Eltérő a gyakorisága a különböző népességekben. Leggyakoribb Skandináviában, míg nagyon ritka Japánban, Koreában. Európában pl. több, mint tízszer gyakoribb az 1-es típusú diabétesz Finnországban, mint Macedóniában.
2-es típusú diabétesz
Ebben az esetben a béta sejtek nem termelnek inzulint megfelelő mennyiségű inzulint vagy igen, de az inzulin nem fejti ki a megfelelő hatását, mert érzéketlenek vele szemben a sejtek. Ezen érzéketlenség, az ún. inzulinrezisztencia miatt emelkedik a vércukorszint. A magas vércukorszint, hiperglikémia miatt a béta-sejtek több inzulint próbálnak termelni. Ez a folyamat kóros inzulintermeléshez vezet és a végén az inzulintermelés kimerül. A betegség kezdetén gyakori a tünetmentesség, a diabétesz tünetei csak lassan alakulnak ki, gyakran a különböző szövődmények megjelenése kapcsán diagnosztizálják a diabéteszt. Korábban ezt a diabétesz formát enyhe betegségnek tartották, mivel sokáig nem okoz panaszt, nem feltétlenül igényel inzulint. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz, a 2-es típusú cukorbetegség súlyos betegség. Súlyos, mivel mintegy 10-15 évvel lerövidíti a várható életkort, nagyon magas a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága és súlyossága. Egy 2-es típusú diabéteszes beteg olyan szív-érrendszeri veszélyeztetettségnek van kitéve, mint egy nem cukorbeteg, infarktuson átesett beteg.
Az inzulinnal szembeni érzékenység csökkenése, az inzulinrezisztencia szorosan összefügg az elhízással. A 2-es típusú betegek többsége, kb. 80%-a elhízott, többségük a magas vérnyomástól is szenved. A betegség általában középkorú vagy idős embereknél alakul ki. E diabétesz forma gyakorisága szorosan összefügg az életmóddal; a mozgásszegény életmód, az elhízás, az egészségtelen táplálkozás döntő szerepet játszik e betegség kialakulásában. Manapság az elhízás gyermek és serdülőkorban is jelentkező rohamos terjedésével azonban ebben a korban is egyre több diabétesz jelentkezik.
Az igazi robbanás a 2-es típusú betegek számában tapasztalható (az összes cukorbeteg 9/10-e 2-es típusú), mert itt tapasztalható a járványszerű terjedés a fejlett társadalmakban tapasztalható egészségtelen életmód és táplálkozási szokások miatt.
Rizikófaktorok 2-es típusú cukorbetegségben
Az alább felsorolt tényezők elősegíthetik a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. Túlsúly/ülő életmód/helytelen étrend/magas vérnyomás/40 év feletti életkor/cukorbetegség előfordulása a családon belül/nőknél a terhesség folyamán magasabb vércukorszint előfordulása, ill. 4500 gramnál nagyobb súlyú gyermek születése. Minél több megvan ezekből a hajlamosító tényezőkből, sajnos annál nagyobb az esély a cukorbetegség kialakulására. Ilyen esetekben az évenkénti vércukormérés mindenképpen ajánlott.