Gyakran ismétlődő kérdések

Glukagon sürgősségi készlet – Mire használjuk?

A glukagon sürgősségi készlet biztonságos megoldás hipoglikémia esetén, amely porampullából és tűvel ellátott fecskendőbe töltött oldószerből áll. A hipoglikémia miatt eszméletlenné vált, vagy akár csak nyelésre képtelen betegnek a porampulla feloldását követően mélyen az izomba kell beadni. Alkalmazásával a diabéteszes 5-10 percen belül visszanyerheti eszméletét, így szükségtelenné válik az orvosi segítség. Fontos, hogy használatát a hozzátartozók (munkatársak) begyakorolják.

HbA1c – Mi ez és miért kell időközönként mérni?

A vérfesték szőlőcukorral kötődött része, amely nem diabéteszeseknél 4-6% között van. Minél magasabbak a vércukorszintek, annál magasabb a HbA1c is, amely az előző 6-8 hét átlagos vércukorszintjét tükrözi. Jól beállított cukorbetegeknél 6-7% között, közepes anyagcsere-állapotnál 7-8% között mozog a HbA1c. Tudni kell, hogy 8% feletti szinteknél erősen felgyorsul a cukorbetegség késői szövődményeinek kifejlődése. A HbA1c -t inzulinnal kezelt cukorbetegeknél háromhavonta, inzulin nélkül kezelt diabéteszeseknél évente egy-két alkalommal kívánatos mérni. Meghatározása ma már minden nagyobb kórházi- és rendelőintézeti laboratóriumban rutinszerűen történik. (Forrás: Di@bétesz ABC)

Tűk – Mire figyeljünk az inzulinbeadó tűk használatánál?

Az inzulin tűket egyszeri használatra tervezték. A mindennapi életben azonban egy tűt többször használnak, gyakorlatilag kockázat nélkül. Az, hogy egy adott tűvel hányszor lehet beadni “fájdalommentesen” az inzulint, az függ a bőr és a bőr alatti kötőszövet és zsírszövet vastagságától, illetve az inzulin fajtájától. Alapvető tapasztalat, hogy amikor a tű hegye roncsolódik, akkor az már fájdalmat okoz, ilyenkor célszerű kicserélni. Ez esetben a tű deformitása akár már az inzulin bejutását is akadályozhatja.

Metabolikus szindróma – Mit jelent a metabolikus szindróma?

Több, egymással oki összefüggésben lévő és igen gyakran együtt jelentkező kóros állapot együttese. Alkotói: az elhízás, a magas vérnyomás, a zsíranyagcsere-zavar (leggyakrabban magas triglicerid- és alacsony HDL-koleszterinszint), valamint a szénhidrát anyagcsere valamilyen fokú zavara (csökkent glukóztolerancia, illetve cukorbetegség). E négy megbetegedés együttesét a “halálos négyes” jelzővel is szokták illetni. Joggal, mert ez többirányú és hatásos kezelés nélkül idő előtti megrokkanáshoz vezethet, illetve az több évvel, akár évtizeddel megrövidíti az életet. (Forrás: Di@bétesz ABC)

Nefropátia – Mi a nefropátia?

A nefropátia a cukorbetegség “késői” szövődményeinek egyike, amely a vese kis ereinek megbetegedésére vezethető vissza. Első jele, hogy kórosan megnő a vizeletben az egyik fehérjeféleség, az albumin ürítése. Amennyiben az albuminuria nem haladja meg a napi 30 mg-ot, teljesen normális vesefunkcióról, normoalbuminuriáról beszélünk. Ha az albuminuria napi 30 és 300 mg közé emelkedik, mikroalbuminuriáról van szó, amelyet csak speciális vizsgálattal lehet kimutatni. Ennek időbeni felfedezése rendkívül fontos, mert a mikroalbuminuria stádiumában elkezdett gyógyszeres kezelés – általában ún. ACE-gátló vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel- megállíthatja a vesefolyamat romlását. (Ezért is lenne szükséges évente egyszer minden cukorbetegnél 24 órás gyűjtött vizeletből vizsgálni az albuminürítést). Ha az albuminürítés tovább nő, makroproteinuriáról beszélünk és ilyenkor csaknem mindig magas vérnyomás, hipertónia társul a vesefolyamathoz. Az ilyen esetekben mindent meg kell tenni a vérnyomás optimális szinten tartására, ami 140/85 Hgmm alatti vérnyomást jelent. A nefropátia romlásával megemelkednek a szérum-kreatinin-értékek, és az állapot végstádiumában szükségessé válik a művesekezelés bevezetése. Hangsúlyozni kell, hogy a nefropátia megelőzéséhez egyaránt fontos a tartósan alacsony vércukorszintek biztosítása, a mikroalbuminuria időbeni kiszűrése és a vérnyomás optimális szinten tartása. (Forrás: Di@bétesz ABC)

Neuropátia – Mi a neuropátia?

A neuropátia a kiserek károsodásával összefüggésben és más, a magas vércukorszintek következtében létrejövő kóros folyamatok nyomán kifejlődő idegi bántalmak elnevezése. Leginkább észrevehető formája az érző-idegek megbetegedésére visszavezethető “szenzoros” neuropátia, amely a kezek, lábak kesztyű-, ill. zokniszerűen fellépő fájdalmát, zsibbadását jelenti. Ritkábban sikerül felfedezni a “motoros” neuropátiát, amely az izmok sorvadását okozza. A neuropátia okozza a fájdalomérzet csökkenését, majd elvesztését elsősorban a lábakon, ami miatt a beteg a sérüléseket gyakran csak későn veszi észre. A vegetatív idegek neuropátiája a belső szervek működésének számos zavarát váltja ki, a gyomorürülés lassulásától, a székrekedésen át, a rohamokban jelentkező hasmenésig. Ennek következménye lehet a szívműködés zavara – szapora szívverés, a koszorúerek szűkülete esetén a fájdalom hiánya, ezért az ún. “néma” szívizominfarktus gyakorisága – valamint a nemi működés problémája, ami gyakran vezet a férfi potencia csökkenéséhez vagy elvesztéséhez. A neuropátiás panaszok zsírban oldódó B-vitamin vagy alfa liponsav alkalmazásával mérséklődnek, más esetekben viszont csupán tüneti kezelésre szorítkozhatunk. A neuropátia megelőzésének legfontosabb feltétele a tartósan alacsony vércukorszintek biztosítása. Már meglévő neuropátia esetén, például diabéteszes lábszindrómánál megfelelő védő intézkedésekkel – lábápolás, védőcipő, védőbetét stb – elkerülhetők a súlyosabb következmények, s a legsúlyosabb, az amputáció is. (Forrás: Di@bétesz ABC)